Rohan az Idő,de belső énünk makacsúl ragaszkodik az Időtlenséghez.Akár a régi házasok,akik évtizedek óta rójják az Élet útjait, ragaszkodnak egymáshoz,mintha soha el nem akarnának válni,úgy kapaszkodnak egymásba;-és még visszacseng a holtomiglan-holtodiglan.De valahol-nem a lelkükben-a zsigereikben érzik a közelitő telet,az utat ami már csak visz de nem hoz vissza.Vajon jól sáfárkodtunk-e az Időnkel ami nekünk megadatott?
Teázók ol.kart. 70x100cm
Kertben ol.farost 70x100cm
Vendégségben ol.farost 69x49cm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése